Március 5-én késő este értük el a lvivi központ vezetőjét, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) munkatársát, Giuliano Stochino-Weiss-t, akit az ukrajnai, nyugat-ukrajnai helyzetről kérdeztünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mire van jelenleg igazán szükség?
Február 24-én hajnalban kerestelek és kérdeztem, hogy miben tudunk majd segíteni, mehetünk-e önkéntesnek a határ valamelyik oldalára, mit gyűjtsünk és ehhez hasonló kérdések. Te ekkor még Afganisztánban voltál és a hírre azonnal pakolni kezdtél. Azóta mi is rájöttünk, hogy a legjobb, ha mindenki azon a területen segít, ahol a legtöbbet tud, így azonnal nekiálltunk a jogi digitalizációs platformunk, a Legisly szolgálatba állításának és a mára elkészült jogklinika képes a határra érkezőket online videó kapcsolattal összekötni önkéntes joghallgatókkal és jogászokkal, akik egy összeállított joganyag tanulmányozását követően segíteni tudnak. A holnapi nappal, azaz március 7-el már a helyszínen vagyunk és a MÖSZ infopontjain határon innen és túl is megtalálnak majd minket. Hogy látod most a helyzetet Lvivből (Lemberg), jól vagytok, biztonságban?
Igen, sikerült berendezkednünk itt Lembergben, Nyugat-Ukrajnában és mindenki biztonságban van hála Istennek. Óriási a pörgés körülöttem, hiába van este 11 még irodaépítés és koordináció zajlik.
Ennek nagyon örülök! Mennyien vagytok magyarok?
Magyarok ketten vagyunk Lembergben, Kárpátalján jóval többen, de itt egyelőre mi ketten és hat önkéntes segíti a munkánkat.
Te a MÖSZ munkatársaként abban a pillanatban kezdtél összepakolni Afganisztánban, hogy kirobbant a háború. Mi pontosan a feladatod?
Igazából az, hogy a helyzetben nyugalmat és professzionális segélyszervezetteet építsünk egy olyan helyen, ahol ilyen nem volt. Jelenleg a kollégámnak, Lórántnak és nekem az a feladatunk, hogy egy logisztikai hidat építsünk, s ez egy érdekes helyzet. Afganisztánban nem ez volt a feladat, hiszen az ide nagyon mesze van, de azt a helyzeti előnyt kihasználva, hogy a szervezet 1993 óta dolgozik Ukrajnában, azonnal munkához láttunk. Amit most itt csinálunk az az ún. „emergency szakasz”, ami azt jelenti, hogy azonnal elkezdtük felmérni a helyzetet és az akut területeken segítünk. Emellett felmérjük a helyi beszerzést és helyi szereplőkkel, ún. „quick reaction found”-okkal egyeztetünk. Mindemellett felvesszük a kapcsolatot a helyi koordinációval és csatlakozunk a nemzetközi koordináció hoz is, mely mikor ideértünk még nem működött. Volt is egy nagyon hosszú ENSZ-es megbeszélésünk és van egy nagyon jó applikációnk, melyet régóta használ a segélyszervezet, ezen keresztül kommunikálunk. Nekünk sokszor nem biztonságos eljutni egy-egy helyre, ez pedig lényegében minden információt összegyűjt és ide töltünk fel mi is fontos részleteket. Fontos, hogy mi nem az a fajta segélyszervezet vagyunk, aki megérkezik, készít fotókat és már megy is haza, mi hosszú távú jelenlétben gondolkodunk. Lembergben ez egy koordinációs iroda lesz, tehát nem csak a megyében segítünk. Több politikai kimenetele lehet a háborúnak és az a cél, hogy ha úgy adódik, akkor beljebb nyomulva is segítsünk Ukrajna középső területein.
Mik az elsődleges civil vetületei egy ilyen krízisnek?
Ami nagyon kézzelfogható: nehéz volt elképzelni, hogy a mi életünkben kialakulhat még olyan helyzet Európában, hogy egy óránk van összepakolni és ott kell hagynunk az egész életünket. Te például mit vinnél magaddal? A másik, hogy utána ki kell menned a vonatállomásra. Ha van is kocsid, nem tudod használni, hiszen nincs üzemanyag, utána nem férsz fel a bőröndieddel, azokat is magad után kell hagynod és a gyerekeid melletted az egészet nem értik és mindenki fél. És akkor egyszer csak megérkezel valahova 18 óra út után, mondjuk ide Lembergbe vagy a magyar határhoz és még mindig nem tudsz semmit. Rengeteg emberben kialakulnak poszttraumás élmények, szóval ez egy olyan háború, ami minket örökre meg fog határozni, s nem csak az ukránokat, hanem mindannyiunkat. Hogy ide jutottunk: egy szuverén ország megtámad egy másikat teljesen jogtalanul.
És mik azok, amikkel ti most helyben segíteni tudok?
Azt első, hogy az Lviv Arénában kialakított tranzitponton – ahová hullámokban érkeznek az emberek – egy gyereksarkot alakítottunk ki, ahol egy időre a gyerekek elfelejthetik, hogy mi is történik. Holnap egy árvaházat segítünk átalakítani befogadóponttá, itt segítünk ún. „wash-kit”-ekkel, amik higiéniás pakkok, mivel a magukkal vitt csomagok között kevés van, a boltok pedig zárva vagy üresek. Azt látjuk, hogy helyi beszerzéses iszonyatosan nehéz lesz, emiatt is fontos a hazaiakkal való kapcsolattartás. Ma volt felmérésünk nagyobb raktárhelyiségekre. Érdekes, hogy a segélyszervezetek között pedig ezen a téren alakult ki „háború”, hiszen a beérkező csomagok tárolása kulcskérdés. Ma éppen egy francia szervezettel kellett megküzdeni egy raktárért, de természetesen ezekben megegyezünk mindig, mindenki segíteni akar.
Jó látni, hogy mind a vállalati, mind a civil szféra itthon összezárt és segíteni akar. De mi az, amivel ilyenkor a legtöbbet lehet segíteni?
Egyértelműen: étellel. Nem lehet ugyanis már kapni olyan ételt, ami hosszúlejáratú. Pl. a Metro-val nekünk régóta szerződésünk van, azt hittük az egy biztos pont, de a háború ezt is felülírta és nem tudnak segíteni. Viszont ami az étel mellett talán a legfontosabb, amit ti is csináltok: jogi segítség. Az emberek ezeken keresztül megtudják, hogy a fél – ha nem az egész – világ mögöttük van. A háború harmadik napján értünk ki Lóránttal Beregszászra és a surányi átkelőhely ukrán oldalán állva azt láttuk, hogy özönlettek oda hozzánk, a „kékkabátosokhoz” az emberek, hogy megtudják, mi van a túloldalon. Mi akkor építettük azt az infopontot, ahová most ti kitelepültök és az érkezőket látva ott a legfontosabb dolognak az információ átadását tartom. Éppen emiatt dolgozunk rajta, hogy a vonatállomásokra telefontöltőket telepítsünk, hiszen a telefon információ, azon keresztül érhető majd el pl. az a joglinika is, amit a Legisly fejlesztett le – szóval itt minden mindennel összefügg.
A történelemkönyvekben biztos szerepelni fog ez a példátlan civil összefogás. És mennyire fontos ezek között a segítségek között a jogi segítségnyújtás?
Nézd, minden adomány számít, ezt le kell szögezni. Ezt most úgy éljük meg mint nagyszüleink a második világháborút, ez egy ekkora jelentőségű esemény, örökre megváltozik vele minden. És az, hogy ilyen példátlan civil összefogás alakult ki, fantasztikus. A segítségnek nagyon sok formája van: tárgyi adományok nagyon fontosak, ezek az
ún. „hard” adományok, a kézzelfoghatóak. Ezekre akkor van szükség, amikor már Magyarországra érnek,
amikor biztonságban vannak, hiszen a raktározásra visszatérve: itt egy háborús helyzetben ezt elképesztő nehéz megoldani. Itt kint viszont arra van szükség, hogy pénzbeli támogatást kapjunk, ellenben túlsegélyezés alakulhat ki, ami megint probléma.
A másik pedig egy nemrégiben elindult segélyezési forma, a „soft” segélyek sora. Ide tartoztok ti is.
Mikor valakinek, aki a férjét, hazáját, otthonát, emléktárgyait hátrahagyva nem kell azzal foglalkoznia, hogy mi várja a határ túloldalán, milyen jogai vannak, az egy akkora támasz és segítség lehet, amit most érzékeltetni sem tudok. Emlékszem, beszéltem egy harkivi családdal, akikkel közöltük az elérhető információkat és emlékszem az örömükre, hogy birtokába jutottak ezeknek. Ezért is jó, hogy a MÖSZ mellett dolgoztok, hiszen az infopontokon mi összefoglaltan el tudjuk mondani, hogy milyen irányba induljanak, így majd a Legisly-vel is. Ezek egészen elképesztően fontos dolgok. És nagyon örülök, hogy mondod, hogy a határon innen és túl is jelen lesztek, mivel akár 15 kilométeres sorok is kialakulhatnak. Órákat állnak ott, de már úgy tudnak átérni, hogy megkapták a szükséges információkat rajtatok, az önkénteseiteken keresztül. A határ számukra az utolsó lépés, sok félelemmel telik az a több óra várakozás, hiszen olyan országba tartanak, aminek nem beszélik a nyelvét, szokásait, jogait és merek beszélni a segélyszervezet nevében, hogy nagyon örülünk neki, hogy egy olyan platformot hoztatok létre, ami ezt a segítséget nyújtja.
Ennek nagyon örülünk! Van jelenleg jogi jellegű támogatás ott helyben?
Igen, a karitatív tanács felállított már egy direktívát, hogy ezek során mik a lényegi dolgok, de erre nincsen kapacitásunk, hogy olyan szintű segítséget nyújtsunk, mint ti. Tehát ezek az infopontok arra szolgálnak, hogy eligazítsanak azokba az irányokba, mint a tiétek is. Szóval én őszintén mondom, hogy a Ti önkénteseiteknek rendkívül nagy hálával tartozunk és azért is, hogy ezt a munkát a MÖSZ-el együtt csináljátok, hiszen teljesen hiánypótló.
Mi örülünk, hogy segíthetünk és örülök neki, hogy össze tudtuk hozni ezt a beszélgetést, hiszen rengeteg dolgotok van! Mi folytatjuk a toborzást a jelöltek, jogászok és a hallgatók között, a holnapi nappal pedig megkezdjük a munkát Beregsurány mindkét oldalán.
Amennyiben pedig valaki jelentkezni szeretne önkéntesnek a Legisly jogklinikájra, akkor az alábbi linken teheti meg. Téged várunk, ha:
- joghallgató vagy végzett jogász vagy,
- van heti néhány órád, hogy szabadon választott időpontban segíts
- beszélsz angolul és/vagy ukránul (különösen ez utóbbi fontos, de nem kritérium),
- át tudod nézni az összeállított joganyagot,
- fontos: a segítséget bárhonnan egy laptop/okostelefon/számítógép segítségével nyújthatod.
Giuliano Stochino-Weiss-al Keczán Pali beszélgetett
