A klímaváltozás okozta tömeges migráció nem csak az elkövetkezendő évtizedek problémája – már ma is embertömegek kényszerülnek otthonuk elhagyására az éghajlatváltozás és a növekvő tengerszint miatt. A Világbank jelentése szerint több mint 200 millió ember kényszerül majd menekülésre 2050-re. A klímamenekültek problematikája súlyos poliitkai, humanitárius és gazdasági krízisekhez vezethet majd – de mit szól ehhez az egészhez a jog?
Klímaváltozás és menekültjog
A menekültjog és a migráció szabályozása elsősorban a nemzetközi jog szintjén történik, számos ENSZ és egyéb egyezmény foglalkozik a kérdéssel. Az egyik legfontosabb nemzetközi instrumentum a Genfi menekültügyi egyezmény, amit 145 állam – köztük Magyarország – írt alá. Az egyezmény tulajdonképpen a menekültjog sarokköve, szinte mindenre kiterjedően szabályozza a kérdést: definiálja a menekült fogalmát, valamint a menedékkérés feltételeit és a befogadó állam kötelezettségeit. Az 1951-ben elfogadott egyezmény viszont még bőven megelőzte az éghajlatváltozás okozta pánikot, úgyhogy kifejezetten a klímamenekültekről egy szót sem szól.
Az egyezmény értelmében menekültnek minősül mindenki, aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik. A menekült fogalmába tehát lényegében azok a személyek értendők bele, akik valamilyen védett értékük miatt vannak közvetlen veszélynek, üldöztetésnek kitéve – tehát ebbe a meghatározásba a klímamenekültek sehogy sem férnek bele.
A klímamenekültek tehát csak az általános emberi jogi szabályokra hagyatkozhatnak. A legfontosabb dokumentum ezek közül a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (“ICCPR”). Az ICCPR 6. cikk az ember élethez való alapvető fontosságú jogát mondja ki, amelynek értelmében önkényesen senki sem fosztható meg életétől. Ebből kifolyólag tilos egy menekültet visszatoloncolni egy olyan területre, ahol élete közvetlen és azonnali veszélynek van kitéve.
Egy klímamenekült esete
Az élethez való jog ilyetén alkalmazásának joggyakorlata egyelőre meglehetősen szűkös. Ioane Teitiota, egy Kiribati szigetéről származó lakos kísérelt meg ezen a jogcímen Új-Zélandon maradni. Az Új-Zéland partjaitól nem messze fekvő Kiribatiról menekültek ezrei érkeznek Ausztráliába és Új-Zélandra, ugyanis az emelkedő tengerszint miatt a szigetcsoport kb. 15 év múlva teljesen lakhatatlanná válik majd, és már napjainkban is komoly nehézségekbe ütközik a mindennapi élet megszervezése. A kutak sós vízzel szennyezettek, a földek terméketlenné váltak, a gyakori áradások okán az infrastrukturális feltételek pedig nem kielégítő színvonalúak.
Az Új-Zélandi Legfelsőbb Bíróság azonban ennek ellenére sem fogadta el a menekült érvelését. A Legfelsőbb Bíróság okfejtése szerint a közvetlen és azonnali veszély hiánya következtében nem hivatkozhatott Teitiota úr eredményesen az ICCPR 6. cikkére, hiszen Kiribatira való visszatoloncolása esetében sem lett volna közvetlen életveszélynek kitéve. A közvetlen életveszély ugyanis csak 15 év múlva következne be, ameddig az oksági láncolatot számos esemény megtörheti, így például egy nemzetközi összefogás eredményezte mentőakció vagy Kiribati állam belső reorganizációja.
Érdemes azonban észben tartani, hogy a ítélet maga is kimondja, hogy amennyiben a helyzet tovább romlik a szigetországban, és annak kormánya nemzetközi segítséggel sem lesz képes érdemi válaszlépéseket tenni és a szigetlakók életminőségét megóvni, akkor Új-Zélandnak nemzetközi jogi kötelezettsége lesz befogadni a hasonló helyzetben lévő menekülteket.
Klímaváltozásra hivatkozva önmagában nem lehet jobb gazdasági körülmények közé vándorolni
Problémaként merül fel a klímaváltozás és a menekültjog kapcsolatában az is, hogy nagyon sokan ennek álcájával kívánnak majd jobb gazdasági körülmények közé jutni. A következő száz esztendő éppen ezért ez a kérdés nagyon komoly kihívások elé fogja állítani a nemzetközi közösséget és a jogalkotókat. Az egyre szaporodó harmadik világbéli emberek sokasága akár megfelelő ivóvízhez sem tud majd jutni, nem beszélve az élelemről. Ezt a helyzetet élezi majd a felmelegedés és a klímaválság is. A fejlett társadalmak természetesen nem akarják korlátlanul megnyitni a kapuikat több milliárd ember előtt. Az ésszerű megoldás a problémák helyi szintű kezelése lehet majd.
A klímaváltozás és a menekültjog jövője
Az, hogy a jelenlegi nemzetközi jogi keretek nem alkalmasak a klímaváltozás okozta menekültválság kezelésére nem jelenti azt, hogy ennek így is kell maradnia. A jelenlegi politikai kontextusban azonban a szakértők ódzkodnak a genfi egyezmény módosításra való megnyitásától, félő ugyanis, hogy a kormányzatok a megfelelő irányú kiterjesztés helyett inkább szűkítenék a menekült fogalmát.
A fentiekből is egyértelműen következik, hogy a klímaváltozás megfékezése mindannyiunk közös érdeke. Ehhez azonban korábban soha nem látott mértékű, globális összefogásra van szükség a kormányok, a piaci szereplők és a civil társadalom között.
További érdekes cikkekért látogass el IDE.
